Bejelentkezés



Időjárás

Szavazás

Értékelje a sugásfürdői sípályát!

Üzenőfal

Legújabb üzenet: 1 éve, 8 hónapja
  • Ceglédi Csaba:
    Eltelt 9 nap de senkitől válasz nem érkezett.Mi itt Magyarhonban kicsit pörgősebbek vagyunk.Kösz
  • Ceglédi Csaba:
    Valami miatt a telefonszámok nem mennek át.0040267313649,0040267325679,
  • Ceglédi Csaba:
    A telefonszámok még egyszer:0040267313649,0040267325679,a kislányukat Babának szólítottuk,ma kb.27 éves.Nevem Ceglédi Csaba 7400.Kaposvár Tallián Gy. u.50.0036209477519.email:cegcsaba@gmail.com segítségüket köszönöm !
  • Ceglédi Csaba:
    családot.A telefonszámuk a régi így nem kapcsolható.A telefonszámok a következők:0040267313649,0040267325679,a Posta biztos tudja,hogy ezen számok mire változtak.A hölgy neve Costa Teréz a férje román,Doru-nak szólítottuk a kisleányt Bab
  • Ceglédi Csaba:
    Tisztelt Városlakók!A segítségüket kérném egy személy ill. a családja felkutatásában.Kb. 15 éve felejthetetlen napokat töltöttünk a városukhoz közeli Sugasfürdő erdészházában.Pár éve hiába próbálom felkutatni az akkori ismerős

Csak regisztrált felhasználók küldhetnek üzenetet

A nap képe

A nap képe
Kezdőlap » Hírek » Közélet

Milyenek a székelyek? (Szóra bírt csontjaink)

Olvasóink értékelése: / 0
Értékelés:
2015. június 05. péntek, 09:22
Kategória: Közélet
 

E hónap végéig még megtekinthető a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Szóra bírt csontjaink című vándorkiállítása Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. A Lovagteremben és a Toleranciateremben berendezett tárlatot eddig mintegy négyezren tekintették meg – tudtuk meg Bartha Zonga múzeumpedagógustól. Iskolás csoportok jócskán érdeklődtek, hetente átlagosan hat osztály tekintette meg a kiállítást, az iskola másként hetén harminc. A látogatók nagyra értékelték a látottakat, hallottakat, embertani ismereteik alapos kiegészítését jelenti. Alábbi összeállításunkban a tárlat tájékoztató anyagából válogattunk.

Embertani kutatások Székelyföldön
A szerző felvételeiAz első antropológiai vizsgálat a Ma­gyar­országra telepített bukovinai székelyek kö­rében történt. A hadikfalvi székelyek szem- és hajszínét Malán Mihály vizsgálta, eredményeit 1942-ben tette közzé. Eszerint abban az időben a férfiak és a nők többsége világos szemű volt: minden negyedik ember kék, minden második kevert szemszínű. A népesség alig egyötöde bizonyult pigment-dús, azaz barna szeműnek. A hajszínben ezzel ellentétes képet talált: a népesség túlnyomó többsége barna hajú volt (88 százalék), csupán három százalék volt a világos, nyolc százalék a sötétszőke hajúak aránya. A hadikfalvi székelyek a hajszín alapján nem térnek el a többi magyar népességtől, a szemszínben viszont gyakoribb náluk a kevert jelleg.
Hat székely falu – Agyagfalva, Bögöz, Csík­bánkfalva, Csíkszentgyörgy, Gidófalva és Sep­sibodok – lakóinak elemzése alapján a koponya és a testmagasság tekintetében a székelyek és Nyugat-Magyarország, elsősorban a Rábaköz ma élő lakossága nagy mértékben hasonló. A kutatók úgy vélik, a hasonlóság antropológiai bizonyítéka annak a jól ismert vélekedésnek, hogy a székelyek a X–XI. században a határokat, elsősorban a nyugati határszélt védték, majd a magyar királyok innen telepítették át őket Erdélybe a XII. század elején.

Genetikai kutatások
Tizenegy magyar népesség – köztük moldvai csángók és székelyek – génfrekvenciáját vizsgálva kiderült, hogy a klasszikus genetikai markerek alapján a mai magyar lakosság tizenhárom százaléka hordoz uráli gént, és a ma élő magyar népességben a moldvai csángók őriztek meg legtöbbet az ősi finnugor és iráni genetikai jellegekből.
Az Y kromoszóma (apai ági) és mitokondriális DNS (anyai ági) vizsgálatok megállapították, hogy a budapesti és a csángó népesség anyai ági genetikai hasonlósága igen jelentős. Sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint bármely más népre. A köztük levő kis eltérés oka egyrészt a budapesti népességben található nagyobb heterogenitás, másrészt a csángók elszigeteltebb életéből adódó genetikai sodródás és alapító hatás. Mindkét magyar népesség genetikai összetétele közelebb áll Európa indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népeihez, mint a finnugorokhoz vagy a törökökhöz.
Az apai ági vizsgálat meglepő eredményt hozott. Az Y kromoszómán mintegy 4440 évvel ezelőtt létrejött egy olyan pontmutáció, amely a magyart kivéve különböző mértékben minden mai finnugor nyelvű népességben kimutatható. Ezzel ellentétben egy másik polimorfizmus a finnugor nyelven beszélő népek közül csak a magyarban fordul elő (a budapesti mintában 18, a csángóban 38 százalék).
Kiderült, hogy a ma élő népesség vizsgált mintáiban az európai típusú haplocsoportok dominanciája figyelhető meg: 99 százalék a mai magyar és 97,4 százalék a székely népesség körében. Az anyai ági rokonság eddigi vizsgálata alapján elmondható, hogy a honfoglaló populációban európai és ázsiai típusú mitokondriális genetikai elemek is előfordulnak, de jelentősen több ázsiai típusú elemet tartalmazva, mint a mai magyar és székely minták, mivel utóbbiak a jelenkori európai népességekre jellemző genetikai képet mutatnak.

Erdélyben
A régi székelység kutatásában az első eredmény Laurenţiu Georgescu nevéhez kötődik, aki a Székely Zoltán által kutatott székelypetőfalvi XII. századi temető csont­anyagát vizsgálta. Az ugyancsak Székely Zoltán által feltárt zabolai temető embertani leleteit először K. Zoffmann Zsuzsanna írta le. Ilyen előzmények után a Magyar Természet­tudományi Múzeum Embertan Tárának kutatócsoportja azt a célt tűzte maga elé, hogy egységes kutatási szempont alkalmazásával valamennyi középkori székelyföldi temetőt megvizsgáljon.
A népesség antropológiai arculatának leírásával és összehasonlító antropológiai elemzésével megkíséreltek választ adni a régi székelyekkel kapcsolatos nagy kérdésekre: milyenek voltak a mai székelyek ősei, egységes vagy összetett képet mutatnak-e a vizsgált maradványok, utalnak-e esetleg a székelyek származására, embertani jellemzőik miként változtak az idők folyamán, és hogyan viszonyulnak antropológiai értelemben a magyarság egészéhez.

 

Középkori temetők
A kutatócsoport a háromszéki XII. századi székelypetőfalvi és zabolai, az udvarhelyszéki kányádi, székelykeresztúri, székelyudvarhelyi, szentábrahámi, a csíkszéki csíkszenttamási, csíksomlyói, valamint a gyergyószéki szárhegyi temető embertani csontmaradványait vizsgálta meg. A nemi, életkori adatokból demográfiai következtetéseket vontak le, a méretek alapján a népesség embertani kapcsolatait vizsgálták. A koponyák jellegzetes morfológiai bélyegeit, illetve a csontmaradványokon is nyomot hagyó betegségeket is tanulmányozták.
Székelypetőfalván a falu délkeleti, Al­sóhatár nevű dombján Székely Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója tárta fel a XII. század második felében használt temetőt. A megvizsgált egyének száma 277 volt, ebből 99 gyerek és 178 felnőtt. A nők közül legtöbben 20–24 és 35–39 éves koruk között haltak meg. A férfiaknál a halandósági csúcs 35–39 év között volt. A petőfalvi népesség alapvetően az europid típusba tartozott, a koponya hosszú és közepesen keskeny volt mindkét nemnél a legtöbb esetben. Az arcon számos esetben enyhe mértékben ázsiai vonásokat lehetett felismerni. Ez arra utal, hogy a túlnyomórészt europid népesség a története során korábban ázsiai népességgel került kapcsolatba. A férfiak átlagos termete 168,4 cm, a nőké 157,8 cm volt; ez hasonló a korabeli Kárpát-medencei népesség átlagához.
A zabolai Tatárhalmon Székely Zoltán 1969-ben nyolc, 1970-ben további 184 sírt bontott ki. Ezzel a temetőt sikerült teljes egészében feltárni, viszont a csontokat csak 45 felnőtt sírból mentették meg.
A székelypetőfalvi és a zabolai férfiak és nők kis mértékben, de az europidokra jellemző átlagtól minden jellegében a mongolid átlag felé térnek el. A népesség kialakulása olyan területen mehetett végbe, ahol a XII. századot megelőzően a túlnyomó lélekszámú, hosszú koponyájú europid lakosság kisebb lélekszámú ázsiai eredetű lakossággal élt együtt. A mongolidokra jellemző jegyek ritka előfordulása alapján ennek az együttélésnek több generációval, talán több évszázaddal kellett megelőznie a szóban forgó népesség háromszéki megtelepedését. Az összehasonlító embertani vizsgálatok szerint ez a terület a mai Magyarország nyugati pereme és a Morva medence lehetett – amelyek egykor hun és avar szállásterületek voltak. A háromszéki székelyek ennek a területnek a IX. századi lakosságához hasonlítanak legjobban.

A székely népesség eredete
A Székelyföld középkori embertani leleteit vizsgálva az alábbi megállapításokat fogalmazták meg a kutatók: Székelyföld középkori lakossága nem különül el a mai Magyarország területén élt középkori lakosságtól, azaz a székelyek nem képeznek külön etnikumot a magyarságon belül. A vizsgált székelyföldi szériák embertani párhuzamai tekintetében, más szóval az eredetükben eltérnek egymástól. A háromszékiek különböznek  a csíki és udvarhelyszékiektől. A háromszékiek rendkívül távol esnek a honfoglaló magyarok vezető, ún. törökös rétegétől. Nagyon határozottan körvonalazható viszont az a földrajzi terület, ahonnan származnak: ez a nyugati magyar határszél, annak is az északi része. Itt lehetett a terület, ahol lejátszódhatott az az etnogenetikai folyamat, amely a koponyákon nyomott hagyott: az europid, hosszú és keskeny koponyájú dunántúli alapnépesség, valamint a hun és avar (esetleg mindkét) bevándorolt ázsiai nép keveredése. Ez az ázsiai elem lehet az alapja a székelyek hitvilágában máig jelen levő hun tudatnak.
Az udvarhelyiek és csíkiak embertani hasonlósági köre ettől alapvetően különbözik, mivel koponyájuk széles és rövid, antropológiailag nagyon eltérnek a dunántúli alapnépességtől. Eredetükről csak annyit állítanak, hogy valószínűleg nem a Du­nán­túlról valók, hanem olyan területről, ahol az europid alapnépesség rövid koponyájú. A honfoglaló magyarok vezető, ún. törökös rétegével való hasonlóság nem jellegzetes, ennek ellenére ez a kutatási irány megfontolásra érdemes.
A létező sok erdélyi Árpád-kori temető feltárása segíthet a jövőben a fenti kérdések megoldásában.

Hogyan néztek ki elődeink?
Az ember eltűnődik egy-egy koponya láttán: milyen lehetett az egykor eleven emberi arc? A tudomány segítségével ma már bármely ép koponyára visszavarázsolható az eredeti arc. Az arcrekonstrukció első lépéseként gipszmásolat készül a koponyáról. Erre épül vissza a már hiányzó lágyszövet. Az izmokat plasztilinből rekonstruálják, a szemet üveggolyóból, az orrot pedig viaszból. Az arc húsos részét meghatározó helyekre (a koponya 45 pontjára) a lágyrészek vastagságát jelölő töviseket rögzít a szakember. A szemzugokat, a szájszögletet, a száj záródási vonalát és a szájat formáló mimikai izmok eredési helyét hosszú tűkkel jelölik meg.
A kiállítás megeleveníti különböző történelmi személyiségek arcát. Így látható Szent László király, Dobó István egri várkapitány, III. Béla magyar király és felesége, Antiochiai Anna, Janus Pannonius pé­csi püspök, humanista költő, Rotterdami Erasmus, gróf Batthyány Erzsébet, a Bene vitéznek nevezett honfoglaló magyar férfi és Árpád-kori harcos arcrekonstrukciója.

Forrás: Háromszék Napilap (www.3szek.ro)


 

Hozzászólások
  • Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást!
 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
Hirdetés

Eseménynaptár

Hamarosan

Nincs esemény

Önök írták

Szennyes-teregetés 2013. december 05. csütörtök, 15:45
Írta: hon hunor

Megbotránkozva olvastam minap a Háromszékben Kádár Gyula polgártársam álláspontját városi tanácsunk ama bölcs határozatával kapcsolatosan, mely szerint városunk területén tilos lett a nyilvános ruhaszárítás.

Bővebben » Olvasói hírek »

Önök küldték

Tavak
Tavak
Küldő: kaszika
Az önök képgalériája »

Sepsi-piac

Legfrissebb hirdetések
Médiapartnerek:
Háromszék
preload preload preload preload