Életképek – Az olvasni nem tudó cigányok és a székely asszony

Nyomtatás
2010. február 25. csütörtök, 16:16
Írta: Nagy Attila (Puli)   
Kategória: Olvasói hírek
 

Nagy meglepetésünkre a sepsiszentgyörgyi poliklinika főajtóját, annak ellenére, hogy hétköznap volt, zárva találtuk. Az ajtóra kiragasztott felirat magyarázta meg, hogy miért: munkaszüneti nap van. A román kormány elrendelte, az államkassza kiadásait könnyítendő, fizetés nélküli munkaszüneti napokat.

Egy darabig tanácstalanul álldogáltunk, még vagy két vidéki társaságában. Közben három cigány érkezett, akik ugyancsak tanácstalanul álltak meg az ajtó előtt. Megkérdezték, hogy miért van zárva. Látszott, hogy nem tudnak olvasni, azért érdeklődnek. A mellettünk álldogáló vidéki hölgy, foghegyről odavágta, hogy “tanuljatok meg olvasni”. Tényleg nem tudtak olvasni, mert továbbra is értetlenül nézték az ajtót.

Közelebb léptem és megmagyaráztam nekik, hogy miről van szó, mert nem értettem egyet a hölgy magatartásával. Vajon tudott volna-e most hencegni betűismeretével, ha nem küldte volna senki iskolába? Tényleg az ő érdeme, hogy tud olvasni? Nem csak úgy akarata ellenére került  a betű világ, betű sodrába? Nem  tehet, róla, hogy tud olvasni, mint ahogy a cigányok sem, egyesek, nem tehetnek róla, hogy nem tudnak olvasni?

Tényleg olyan vonzó a betűk világa azoknak is, akik kívül vannak, mint nekünk, kiket akaratunk ellenére beledresszíroztak?  A betűkön kívüli világ vajon nem egy szabadabb világ, amit  a cigányok ismernek, de amit mi, a műveltek nem ismerünk?

Számomra a legnagyobb benyomást az tette, hogy a cigányok igénybe sem vették a hölgyet, mintha nem is hallották volna, mintha ott sem lett volna. Tették ezt valami egyszerű és nemes méltósággal. Több volt bennük a méltóság, mint a székely hölgyben, mely leteremtette őket.

Utólag elgondolkodtam, hogy mit is érnek a betűk. Jézus azt mondta, hogy a betű öl. Ezt a rá hivatkozó egyházak be is bizonyították. A legtöbb disznóságot betűkre hivatkozva követték el a történelemben, a fegyver annak csak a végrehajtó eszköze volt.

A Lélek nem a betű nyelvén szól, hanem a kép nyelvén, a betű csak arra jó, hogy elvágja a képeket az őket éltető lélektől. A betű megöli az élő képeket, kiszárítja őket. Az élő vallás, a Lélek képeit közvetlenül, intézményes közvetítés nélkül  megélni, érteni, beszélni.

Nagy Attila (Puli)