Íjászok a nyeregben

Nyomtatás
2014. május 12. hétfő, 08:34
Kategória: Közélet
 

Bőrpáncélba, bőrsisakba bújt vitézek forgatták a fegyvert, lőttek íjjal a Szent György Napokon, a városi stadion mögötti füves réten, ahol a Szilaj Hagyományőrző Egyesület ősmagyar lovasíjász csapata tartott rendkívül érdekes bemutatót.

Lovasíjász – a harcmezők kentaurja

A hat fiatalból álló csapat – közöttük jelenleg három lány – öt évvel ezelőtt alakult. Kultúr- és lovasesemények, falunapok jól ismert és szeretett vendégei, már a megyén kívül is többször bemutatkoztak. Vezetőjük Recsenyédi Hunor – civilben sporttanár –, akivel a lovasíjászat kihívásairól beszélgettünk.

– Kiből lehet ősmagyar lovasíjász?

– Elsősorban ismernie és szeretnie kell a magyar őstörténelmet. Lóba­rátnak és jó lóismerőnek kell lennie, a megfelelő fizikai adottságok is elengedhetetlenek. Nem utolsósorban a csapatszellemnek, no meg a kitartásnak is nagy szerepe van.

– A lovasíjász „alapfelszerelése” a ló. A bemutatókon úgy látjuk, szinte eggyé forrt ló és lovas, nemcsak együtt mozognak, együtt is gondolkodnak…

– A lóval nagyon sok időt kell együtt töltenie a lovasnak, mígnem olyanok lesznek, mint egy kentaur. A lovas alsóteste egy a paripával, így felsőteste a fegyverek forgatására összpontosíthat. Abszolút bizalom kell ló és lovas között, és fordítva. Alap­állapotban a ló ragadozót lát az emberben, ezt az ösztönt kell leküzdeni, egészen odáig, hogy a „ragadozó” parancsára akár lefeküdjön, azaz feladja a védekezés minden lehetőségét.

– A Szent György Napokon viselt bőrfelszerelés nem minden­na­pi látvány. Honnan szerzik be a kellékeket?

– Magyarországról lehet vásárolni, de ott nagyon drága. Testvé­rem­nek, Attilának jó a kézügyessége, ő készíti a bőr­páncélt, sisakot, a ruhadarabokat, süveget, veretes öveket. Ez a bőr vékonyabb, mint az ősmagyar páncélhoz használt, így könnyebb is – persze nem állna ellen egy igazi fegyveres támadásnak. A bőrpáncélzat a könnyűlovasság felszerelése volt, nem is igen szerettek közelharcba bocsátkozni, az íj volt az alapvető fegyver.

– Íjaik is saját készítésűek?

– Nem, ezeket Magyarországról, Kassai Lajostól vásároltuk. Ő a lovas­íjászat „atyja”. Edzésmód­sze­reit is sokat tanulmányozzuk az interneten, de volt esélyünk élőben is látni bemutatóját.

– Hogyan jellemezné az ősmagyar lovasíjászok harcmodorát?

– Alapos taktikai felkészültség, pontosság. Képesek voltak mozgó lóról belelőni a 30–40 méterre lévő, ugyancsak mozgó ellenség sisakrostélyába. Ehhez folyamatos edzés, fejlődés szükséges. Mi is ezt tartjuk szem előtt, és azt is, hogy hitelesen mutassuk be az ősmagyarok életvitelét, szokásait, harcmodorát.

Forrás: Háromszék Napilap (www.3szek.ro)